Van két dolog, amit nagyon szeretek csinálni, és ezek közül az egyik a főzés. Alapvetően szeretek enni, így már elég korán elkezdtem érdeklődni: Az ételek, és ami mögötte van. (Hogy lehet ezt a kifejezést egy normális mellékmondatként kezelni?? Agyrém. Vágó úr, szeretném felhívni az általános iskolai tanárnőmet! - amikor még ment a tévében a Milliomos, be akartam kerülni, és akkor az összes lehetséges helyre egy gimis tanárom számát adtam volna meg. Érzésre többet tudtak volna segíteni, mint a kocsmacimbik.)
Érdekes, hogy volt egy időszak, amikor szerettem a tojást. Akkor még egészen kicsi voltam (olyanokkal át tudtak verni, hogy rántotthúsnak adták el nekem a rántott cukkinit, én hülye meg simán bekajáltam), és megettem szinte minden formában. Majd jött kb. 15 év kihagyás, és valahogy visszalopta magát a szívembe. Azóta a rántotta és én országos cimborák vagyunk.
Átugrom azt a részt, amikor bénáztam a főzéssel (különben is ki emlékszik már), és tekintsük most úgy, hogy a konyhámban mind a három darab csillagánizs egy gumimárkáról kapta a nevét.
Tehát ott állok a fazékban fortyogó víz fölött, beleöntöm a tagliatelle tésztát, várom, hogy aldantéra alakuljon, eközben pestot pöckölök a mályvaszínű mélytányérba. Na de mit csináljon az alkotó, amíg pihen? Énekeljen! Szoktam táncolni is.
És soha ne felejtsük el, hogy mit mondott Gordon Ramsay a nyers halról!
