A sztori ott kezdődik, hogy miután megszülettem, olyan dühös voltam a szüleimre, hogy két évig nem szóltam hozzájuk. Ezalatt volt időm kifejleszteni azt a képességemet, hogy békésen tudok aludni szinte minden mozgó járműben. Ezt gimi alatt odáig tökéletesítettem, hogy a buszra való felszállás után jó esetben (=találtam szabad széket) már 2-3 perc alatt el tudtam aludni. Érzékszerveimet addig élesítettem, mire felismertem azt, hogy a busz mikor áll meg köztes megállókban, és mikor ér be a végállomásra. Tehát a végállomáson ébredtem fel. Természetesen előfordult, hogy néhány rendkívül szimpatikus utazótársam ébresztett fel, hogy ideje leszállni. Hálás vagyok nekik, és annak, hogy akkor még nem voltak fénykepezős telefonok. Valójában akkor még telefonok sem voltak. Kész szerencse, hogy buszok már voltak.
Ez a komparatív előnyöm hirtelen hátránnyá vált, amikor letettem a jogsit. Az ember 17 évesen már nem fiatal, nehezen vesz fel új szokásokat, és örül, ha a reggeli merevedés nem deréktájt jelentkezik. Mégis úgy gondoltam, hogy van még minimum 15 jó évem még, nem kéne a Volán mögött elaludni (a fent említett buszok a Borsod Volán törzsgárdájába tartoztak, és mögöttük elaludni egyenes utat jelentett volna a csomagtartújukba).
- Hallgassunk hangos zenét! - nem jó, betéve tudom az összes zenét, hamar unalmassá válik, elalszom
- Énekeljük a hangos zenét! - nem jó, nem ismerem a szöveget, nincs sikerélmény, unalmassá válik, elalszom
- Vigyünk utazótársakat, akik szóval tartanak! - nem jó, nem tudnak visszajutni a kiindulási helyre
- Pofozzuk magunkat fel váratlanul! - nem jó, mert a meglepetés ereje hamar elszállt, ha túl gyenge akkor nem hatásos, ha túl erős akkor meg lerepül a szemüvegem és jön a Volán csomagtartója
- Együnk! - ez bevált! A megfelelő időben elropogtatott falat csodákat művel. Persze lehet, hogy csak azért, mert imádok enni.
Természetesen ahány ember, annyi megoldás létezik. Bár ez engem különösebben már nem izgat.
Mellesleg tudtátok, hogy ha énekeltek akkor nem tudtok félni? Régen azért jártak le dudorászva a sötét pincébe az emberek.
