A minap részt vettem egy grillpartin. Idilli felállást kell elképzelni: volt fedett terasz amit gondtalanult benőtt valami növény, volt kutya aki a sört is kinézte a számból, volt 3 féle pácban (no nem egyszerre) érlelt csirkemell, volt bendzsó és volt 3 éves eperpálinka is. Ti láttatok már fán termő epret? Na abból készül az eperpálinka. Nagyjából hasonlóan kell szüretelni mint a földiepret (hajolgatva, guggolgatva, a földön ülve szöszmötölve), csak előbb meg kell rázni a fát. Ebben igazán jó voltam kiskoromban. Milyen kár, hogy a mostani állásinterjúkon csak olyan unalmas témák vannak, mint a vezetői stílus, konfliktuskezelés, szervezeti-hierarchia-tűrő képesség, asszertivitás, meg hogy mondj 12 módot arra, hogy megtudd világít-e még a lámpa a hűtőben anélkül, hogy kinyitnád az ajtót. Ez utóbbi amúgy tetszik. 

Ittunk pár pohárral, és valakiben felvetődött, hogy micsoda állat a ló! Micsoda.

Feltettem magamnak a kérdést: mitől ló a ló? Miután nem csak magamnak tettem fel, parázs (értitek, grillparti!) vita alakult ki minden, ehhez kapcsolódó témában. Kiderült, hogy szőrén jó megülni a lovat, de ha mégse, akkor a nyereg alá tegyünk húspuhító sót - biztos ami biztos. Kiderült, hogy nem szabad a lónak kockacukrot adni, de ha mégis, akkor készüljünk ugrani ha nekiszaladna egy fának. Kiderült, hogy a lóhús igazán finom és egészséges, de ha mégse, akkor együk meg a lónak szánt répát - miután eleget lógattuk az orra előtt. 

Abban maradtunk, nyerget lényegében bármire lehet tenni. Meg lehet lovagolni egy hintát, dohányzóasztalt, korlátot, rottweilert, nyulat, liftet vagy a 4-es metrót is. Egyedül egy dologra kell figyelnünk: találjunk magunknak megfelelő nyerget, amin elfér a seggünk.

És akkor még a zebrán való átkelésről nem is beszéltem.