Nemrég olvastam, hogy a zebrák valójában azért csíkosak, hogy kevésbé legyenek vonzók a csípős rovarok számára (milyen érdekes, hogy egyes ázsiai népek meg egyenesen vágynak a csípős rovarokra, bár ott fontos szempont, hogy ki eszik kit). Meg vagyok döbbenve. Eddig úgy gondoltam, hogy a zebrák az állatvilág koronázatlan hipsterei, erre kiderül hogy nyámnyila puhányok. Mi jöhet még?
A púpos horgászhalakról kiderül, hogy nem állnak össze tömegesen mélytengeri leszállópályát formálni, hanem egyszerűen csak a prédájukat csalogatják a szájukhoz? A repülőpókokról kiderül, hogy nem hárfáznak kórusban , hanem egyszerűen csak a fonaluk elektromos töltését kihasználva utaznak a levegőben? A tehenek hangja alapján mégsem lehet hangvillát készíteni?
Nehéz elválasztani a praktikumot a divattól, de korántsem annyira, mint a tojás sárgáját a fehérjétől (egy félliteres pet palackkal fel lehet a sárgákat szippantani a masszából). Itt van például ez a szakáll-kérdés. Télen mondjuk praktikus, mert melegít (kivéve ha mondjuk elmegy az ember futni, mert akkor megtartja az izzadságot, ami megfagy, és az iszonyatosan rossz érzés!), elrejti az arcot a térfigyelő kamerák elől, és még madarak is fészkelhetnek az állatvédők szakállában. Mellesleg kimutatták, hogy a nők általánosságban ahhoz vonzódnak inkább, ami ritkább. Tehát ha sok férfi növeszt szakállat, jobban megéri borotválkozni, és fordítva. Arra még nem találtam kimutatást, hogy ha sok nő növesztene szakállat, akkor mi lenne vonzó a férfiak számára.
Közlekedett már más is úgy a zebrán, hogy csak a fehér területre lép? A végén már ugrálni kell, és az már vicces dolog.
